Júliusban az átlagkereset növekedési üteme az előző havi 16,0 százalékról 15,2 százalékra lassult, ami kedvezőtlen hírt jelent, hiszen májusban az átlagos keresetnövekedés még 17,9 százalék volt. Ezzel júliusban a 17,6 százalékos infláció eredményeként a reálkeresetek 2,0 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Az átlagkereset emelkedésének lassulása a vállalkozásokhoz köthető, itt csökkent a béremelkedési ütem 17,3 százalékról 15,4 százalékra. Ezzel szemben a közszféra béremelkedési üteme 12,6 százalékról 14,4 százalékra gyorsult, azaz a két szektor közötti különbség mérséklődött, bár még mindig a közszférában jelent nagyobb problémát a reálkeresetek csökkenése.

Noha idén a keresetek összességében kedvezőtlenül alakulnak, a reálkeresetek becslésünk szerint éves átlagban közel két százalékkal mérséklődnek, két tényezőre azért érdemes felhívni a figyelmet. Egyrészt ezzel a reálkeresetek szintje a 2010-es értéket 65,4 százalékkal haladja meg, ami mindenképpen árnyalja a kedvezőtlen jövedelmi helyzetről alkotott képünket. Igaz ugyanakkor az is, hogy az átlag mögött jelentős szóródás lehet: lehetnek olyanok, akiknél a keresetek alig vagy egyáltalán nem nőttek az idén, és így a reálkeresetük jelentősen csökken, miközben másoknál a reálkereset is növekedni tud az év egészét tekintve. A keresetek felzárkóztatása a munkaerő megtartása és a belső kereslet felélesztése szempontjából fontos feladat. Itt az államnak és a versenyszférának egyaránt van feladata, hiszen a legkisebb átlagos béremelést elérő ágazatok között egyaránt találunk olyanokat, ahol az állam a fő munkáltató (oktatás 13,5 százalék, egészségügy 12,9 százalék), illetve olyanokat, ahol a versenyszféra (szállítás, raktározás 11,5 százalék, szakmai, tudományos, műszaki tevékenység 13,0 százalék). Az év első hét hónapjában a keresetek átlagosan 13,9 százalékkal növekedtek, amely a reálkeresetek 7,2 százalékos csökkenését jelenti.

Várakozásaink szerint a következő hónapokban az átlagkeresetek növekedési üteme csak kismértékben módosulhat. Kockázatot jelent, hogy tavaly augusztus-szeptember környékén történtek pótlólagos béremelések, ami az átlagkereset indexét néhány százalékponttal felfelé módosította, idén pedig kérdés, hogy történik-e hasonló béremelés idén. Várakozásaink szerint a reálkeresetek éves alapú változása szeptemberben (szerencsés esetben augusztusban) tér vissza a pozitív tartományba, amikor is becslésünk szerint az infláció 12,3 százalékra lassul. A mai adatok alapján már kérdés, hogy ez a változás a versenyszférában előbb be tud-e következni, ahogyan azt korábban vártuk.

2024-ben az átlagkeresetek esetében már növekedésre számítunk reálértelemben is. Ebben szerepe lesz a munkaerőhiány mellett a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének is, amelynél a várt 6 százalék körüli infláció mellett figyelembe szükséges venni a minimálbér idei 16 százalékos és a garantált bérminimum 14 százalékos emelését, valamint a 18 százalék körüli inflációból következő reálérték-csökkenést is. Ebből következően tehát jövőre nem tűnik indokolhatatlannak egy kétszámjegyű, 10 százalékot meghaladó minimálbér-emelés sem. Ugyanakkor a reálkeresetek emelkedéséhez szükséges az infláció kordában tartása is, amelynek alapfeltétele a mostani 390-es szintnél erősebb forintárfolyam.

Forrás: Makronóm Intézet / Regős Gábor vezető közgazdász 

2023.09.25