Török Zoltán írása, a szerző a Raiffeisen Bank vezető elemzője

A magyar társadalomban tradicionálisan erős a vágy a gazdasági felzárkózásra. A rendszerváltozás egyik felhajtóerejét az 1980-as évtizedben lelassuló életszínvonal-emelkedés miatti elégedetlenség jelentette. A demokrácia, a szabadság, a nemzeti önrendelkezés és a szocialista tervgazdálkodást felváltó kapitalizmus sokak számára kecsegtetett azzal a reménnyel, hogy rohamtempóban beérjük a fejlett Nyugatot. Ausztria mindig is az egyik legfontosabb igazodási pont volt ebben a tekintetben, és az is maradt – a gazdaságpolitikusok, a vállalkozók és az „egyszerű emberek” számára egyaránt.

Ez az írás arról szól, hogy miképpen alakult Magyarország felzárkózása Ausztriához az elmúlt évtizedekben és miképpen alakulhat a következő évtizedekben. Mennyit kell még aludnunk, hogy elérjük az osztrák életszínvonalat?

Mozgó célpontra lövünk 

Fontos tisztázni már az elején azt, hogy „mozgó célpontra” lövünk. Ráadásul Ausztria kiemelkedően sikeres gazdasági modellel rendelkezik, ami nem csak keletről nézve tekinthető irigylésre méltónak. Az elmúlt 20 évben a fejlett nyugat-európai országok közül csak Írország és Luxemburg tudott gyorsabban növekedni az osztrákoknál. Ennek a sikernek számos összetevője van. Talán a legfontosabb ezek közül az érdekképviseleti szövetségek átfogó és koordinált együttműködése, a sajátos szociális partnerség, amely a gazdaság és szociálpolitika minden területére kiterjed. A másik hangsúlyos elem az állam jelentős és széleskörű gazdasági szerepvállalása (közvetlen és közvetett eszközök kombinációjának az alkalmazásával). Ez magában foglalja többek között az infrastruktúra fejlesztését, a kisvállalatok hitelekkel és garanciákkal történő támogatását, a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások folyamatos növekedését.

Nincs egyszerű dolgunk tehát, amikor éppen az osztrákokat szeretnénk fejlettségben és életszínvonalban utolérni. Mennyivel egyszerűbb ugye a bolgárok dolga, ha számukra – logikusan – a „nyugati” mintát a görög gazdaság jelenti, de még akár a lengyeleknek is, amennyiben számukra a német gazdasághoz való felzárkózás jelenti a nemzeti kihívást.

Egyelőre nem látni annak a jeleit, hogy az osztrák gazdasági modell megfeneklett volna, és bár nincs üveggömbünk, de érdemes úgy számolni, hogy ebben nem is lesz változás. Induljunk ki tehát abból, hogy az elmúlt időszak gazdasági fejlődési ütemét képes lesz Ausztria fenntartani a következő évtizedekben is. Ez jelenti tehát a mozgó célpontot.

Nézzük meg most azt, hogy miképpen alakult a magyar gazdaság felzárkózási pályája a rendszerváltozás óta. Amikor az életszínvonal kapcsán vizsgálódunk, számos adatsor jöhet szóba, aminek alapján az összehasonlító elemzést elvégezhetjük. Nincs tökéletes megoldás, de egy viszonylag jó közelítőként a következőkben a vásárlóerő-alapon számított egy főre jutó GDP-t veszem alapul.

Nos, a számok azt mutatják, hogy 1989-ben Magyarországon az akkori osztrák életszínvonalnak az 58 százalékán álltunk. Ez csak egy paraszhajszállal volt magasabb, mint 1980-ban (56 százalék) – erre utaltam, amikor a bevezetőben a 80-as évek lelassuló hazai életszínvonal-emelkedéséről írtam. Sajnos azonban a rendszerváltozás gazdasági sokkja miatt itthon jelentősen romlott a helyzet, és az 1990-es évtizedben állandósult a 45 százalék körüli ráta – vagyis nem a hirtelen felzárkózás és gazdagodás következett be a demokratikus átmenettel, hanem éppen az ellenkezője.

Csak a 2000-es években indult meg a felzárkózás 

Ezt követően, a 2000-es években valóban elindult a felzárkózás, és 2006-ra megközelítettük az életszínvonal-különbséget tekintve azokat az arányokat, ahonnan elindultunk 1989-ben, de akkor meg közbeszóltak a gyurcsányi megszorítások, majd a pénzügyi válság. 2013-tól kezdődően azonban megint javuló pályára álltunk, és 2020-ra sikerült még annál is egy leheletnyit jobban megközelíteni az osztrák életszínvonalat, mint ahogy 31 éve álltunk. Ez tavaly 59 százalék volt.

Érdemes azonban más vetületében is értelmezni a felzárkózási pályát, mégpedig úgy feltenni a kérdést, hogy vajon hány évben mérhető a magyar gazdaság lemaradása nyugati szomszédunktól. Az 1989-es osztrák életszínvonalat Magyarországnak 2004-ben sikerült produkálni, vagyis 15 évvel később. A következő öt évben rendre fennmaradt a 15 éves lemaradásunk, így tehát 2008-ban az 1993-as osztrák életszínvonalat valósítottuk meg, de a válság miatt jött az ismételt elakadás, és 2011-ben még mindig ugyanott, vagyis az 1993-as osztrák életszínvonalon voltunk. Sajnos a 18 évnyi lemaradás azóta is velünk maradt, tehát 2020-ban a 2002-es osztrák életszínvonalat sikerült elérnünk.

Csavarhatunk is egyet történeten, és vizsgálhatjuk abból a szemszögből is, hogy vajon a mindenkori magyar fejlettségi szintet hány évvel korábban sikerült Ausztriában elérni, de ugye nagy meglepetésekre nem érdemes számítani. A számok ugyanazt mutatják. A magyarországi életszínvonal tartósan 15-18 éves lemaradásban volt az osztrákkal szemben az elmúlt 30 évben. Paradox módon egyébként a rendszerváltástól vizsgálva legközelebb 1990-ben voltunk Ausztriához, amikor a lemaradásunk csak 11 év volt.

Reménytelen lenne akkor hát a magyar ember mindenkori vágya, hogy utolérjük, de legalábbis megközelítsük az osztrák életszínvonalat? Szerintem nem feltétlenül. Bizakodásra ad okot, hogy a mögöttünk álló nyolc évben az életszínvonalbeli különbségben közel 10 százalékpontos javulás következett be.

Legalább 2 százalékkal kellene jobban növekednünk 

Az elmúlt húsz évben az életszínvonal átlagos növekedésében Magyarországnak 2 százalékpontos előnye volt Ausztriával szemben. Amennyiben ez a tempó fennmaradna, akkor 2029-re elérnénk az akkori osztrák életszínvonal 70 százalékát (ezzel 13 évre csökkenne a lemaradásunk), 2036-ra a 80 százalékát (7 éves lemaradás), 2043-ra a 90 százalékát (3 éves lemaradás) és 2048-ra utol is érnénk a „sógorokat”. Már csak 10 ezret kell aludni hozzá.

Ennek érdekében pedig csak annyit kellene tenni, hogy a gazdaságpolitikában lemásoljuk azt, amit nyugati szomszédaink sikeresen alkalmaznak hosszú évtizedek óta. Vagyis egy átfogó korporativista modellt építeni a szociális partnerség szellemében, az állam jelentős és széleskörű gazdasági szerepvállalása mellett, különös tekintettel az infrastruktúra fejlesztésére, a kisvállalatok hitelekkel és garanciákkal történő támogatására és a kutatás-fejlesztés finanszírozására. Jobban csinálni is ér egyébként.

(Ez az elemzés a G7-en jelent meg eredetileg, a téma érdekessége kapcsán olvasható honlapunkon másodközlésként, a szerző beleegyezésével – a szerk.) 

2023.04.14

Hofer Noémi széles körben ismert tanácsadó. Arra kértük fel, hogy gyakorlatiasan „mutassa be”, miként is fogjunk magunknak befektetőt, valamint ha szeretnénk fejleszteni a vállalkozásunkat, de nincs miből, mit tegyünk. De a konkrétumok előtt kértünk egy kis CV-t is tőle.  

Hofer Noémi vagyok, Győrben születtem. Jogi szakokleveles közgazdászként és okleveles nemzetközi adószakértőként, 22 éves gazdasági felsővezetői tapasztalattal a hátam mögött kis és nagy cégeknek kínálok gazdasági, pénzügyi, üzletviteli tanácsadást. Néhány éve a Forbes magazin a 20 legbefolyásosabb nő közé sorolt az üzleti életben. Látogass el a www.hofernoemi.hu oldalra, ahol részletesebben is megismerheted a szolgáltatásaimat, és írhatsz nekem.

Egyébként sok sikert a West Hungary Projekthez, nagyon jó kezdeményezés!

Megfogadtad, hogy az idén ráncba szeded a cégedet, és utána megnyersz egy befektetőt az álmaid megvalósításához? Remek terv. De ismered-e vajon eléggé a reménybeli befektetődet? Tudod, hogy mire kíváncsi, milyen érvekre nyílik ki a szeme, a füle – és nem utolsósorban a zsebe?

Befektetővadászat

A befektetővadászat olyan, mint egy kis marketingkampány, amelynek különleges célcsoportja van. Neki nem a termékeidet, szolgáltatásaidat akarod eladni, hanem a cégedet. Ha úgy tetszik, maga a vállalkozásod a termék.
Ha marketingkampányt készítenél, úgy vágnál neki, hogy felmérnéd a célcsoportod szokásaid, igényeit, problémáit, vágyait, és ezekre próbálnál választ adni a termékeiddel és a hirdetéseiddel.
Most ugyanígy kell eljárnod, csak éppen azt kell kiderítened, milyen igényei, problémái, elvárásai vannak a befektetőjelölteknek. Nézzük meg tehát, mi érdekli igazán a profikat!

Mire vágynak a befektetők?

Minden befektető
· a lehető legkisebb befektetett összeggel,
· a lehető legkisebb kockázat mellett,
· a lehető legnagyobb valószínűséggel,
· a lehető legrövidebb időn belül
· a lehető legnagyobb profitot szeretné elérni.

Amikor egy befektető meggyőzésére készülsz, a fenti lista minél több pontjára próbálj meggyőző javaslatot tenni. Mutasd meg, hogy a te ötletedbe kevesebb pénzt kell fektetnie, mint máséba, hogy a te ötleted kevésbé kockázatos, nagy esély van a sikerre, méghozzá belátható időn belül, és a profit magas lesz.
TIPP: Ha rendszeresen szeretnél közérthető, gyakorlati pénzügyi, gazdasági tippeket, ötleteket olvasni, kövesd az @hofernoemi.hu Instagram-oldalamat is gazdasági ismereteid bővítéséhez és a vállalkozásod fejlesztéséhez.
Rögös út a sikerig
A startupok kudarcainak aránya viszonylag magas. Ezt a tapasztalt befektetők is tudják, és felkészültek a kihívásokra. Sőt, valószínűleg ők is többször buktak már üzleteken, és egyre óvatosabbá váltak. A reményt azonban nem adták fel: rendületlenül keresnek valamit, amivel most aztán tényleg sok pénzt kereshetnek. A te dolgod, hogy felcsillantsd előttük a lehetőséget.

A mágikus kulcsfogalom: a belső megtérülési ráta

A befektetők imádják a számokat. Egyik kedvelt mutatójuk a belső megtérülési ráta (internal rate of return, IRR). Ezt a mérőszámot a pénzügyi elemzésben a potenciális befektetések jövedelmezőségének becslésére használják. Általánosságban minél magasabb a belső megtérülési ráta, annál vonzóbb egy beruházás.
Az IRR jó eszköz arra, hogy különböző típusú befektetéseket hasonló kritériumok mentén rangsoroljunk. Rendszerint a legmagasabb belső megtérülési rátával rendelkező beruházás tekinthető a legjobbnak.

A számokon túl

Az, hogy világosan bemutatod a vállalkozásod letesztelt (!) üzleti ötletét és azt, hogy az ötlettel milyen konkrét piaci problémát hogyan oldasz meg, még messze nem elég.
Egy úgynevezett üzletimodell-séma elkészítése, kiegészítve a megtérülési számítással, a növekedési és a jövedelmezőségi potenciál felvázolásával – azaz a számokkal – fontos alap, de még kevés a pénzcsapok megnyitásához.

Mi kell még egy potenciális befektető meggyőzéséhez?

A befektető is emberből van, ezért a számokon túl az is fontos, hogyan tálalod neki a lehetőséget. Ne feledd, hogy a befektető pénzéért mások is versenyeznek, és mindent megtesznek azért, hogy őket válasszák. Ügyelj a részletekre, és te tegyél meg még többet.

1. Tartsd szem előtt a befektető érdekeit is

Már az első prezentáción biztosítsd arról, hogy szem előtt tartod az ő szempontjait is.
Mindenekelőtt szeretné olyan emberre bízni a cég irányítását, aki
· tiszta vállalati jövőképpel rendelkezik,
· egyértelműen és őszintén kommunikál,
· biztosítja az átlátható működést,
· rendezetten kezeli a cégügyeket,
· magabiztos vezetői képességekkel bír,
· önállóan és csapatban is tud dolgozni.
Mutasd meg a prezentáció és a kommunikációtok során, hogy képes és nyitott vagy egy ilyen együttműködésre, és hajlandó vagy tanulni azokon a területeken, ahol még hiányosságaid vannak.

2. Végezz piacelemzést

A befektetők értékelik az alaposságot, és nem szeretik a mellébeszélést. Ezért adatokkal és piackutatással támaszd alá a vállalkozási ötleted életképességét. A piacelemzés magában foglalja a piac méretének és növekedési lehetőségeinek bemutatását, valamint a legfontosabb trendek, mozgatórugók és kihívások áttekintését.
A pénzügyi terveddel összhangban elkészített értékesítési és marketingterved tartalmazzon részletes információkat a célpiacodról, az értékesítési és marketingstratégiádról, valamint a jövőbeli ügyfelek elérésére és a velük való kapcsolatfelvételre vonatkozó terveidről. Tájékozódj a célcsoportod vásárlási szokásairól. A hiteles adatok és a piackutatás bemutatása határozottan segíti a vállalkozásod életképességének bizonyítását, és ezzel a befektetői bizalom erősítését.

3. Elkötelezett csapat nélkül bele se fogj

Van egy különösen fontos, nem számszerűsíthető szempont, ami minden befektető mumusa: a kiszemelt vállalkozás vezetőinek és munkatársainak elköteleződési szintje, lelkesedése.
Az ok egyszerű. Számos induló vállalkozás azért bukik el, mert a vezetők nem bírják a strapát, belefáradnak a szünet nélkül érkező feladatokba, kihívásokba. Vagy éppen összevesznek a csapattagok a folyamatos, erős munkastressz hatására. Ha el akarod oszlatni a befektetőd ilyen irányú aggályait, hangsúlyozd a csapatod képességeit és tapasztalatát.

4. A száraz adatokat prezentáld izgalmasan

El tudod képzelni, hogy egy új ötleteket rendszeresen kereső befektető hány üzleti tervet lát egy héten? Szeretnéd, hogy a tiédet találja érdekesnek?
Légy egyedi és frappáns. A fontos pénzügyi adatokon túl szemléletesen mutasd be a termékedet vagy a szolgáltatásodat.

5. Légy felkészült a kérdésáradatra

A komoly befektetők sokat kérdeznek. Az ötleted bemutatásakor záporozó kérdésekre tudni kell frappánsan válaszolni. Az érdeklődő befektetők nem azért tesznek fel neked keresztkérdéseket, mert szekálni akarnak vagy mert nem tetszik nekik az üzleti ötleted. Ha nem látnának fantáziát az ötletedben, nem fárasztanák magukat a kérdések kigondolásával. Tehát becsüld meg a kérdéseket, és minden válaszadást tekints egy lehetőségnek, egy újabb téglának ahhoz a szilárd alaphoz, amely a befektető megnyeréséhez szükséges.

Én többször álltam mindkét oldalon, így tudom mi jár a befektetők fejében – általánosságban is, de az adott helyzetben konkrétan is. Amikor egy ügyfelemet készítem fel egy befektetői prezentációra, nagy hangsúlyt fektetek a váratlan kérdések megválaszolására.

Hofer Noémi 

2023.04.01 

 

 

SZALAI PIROSKA bér- és munkaerőpiaci szakértő vendégkommentárja 

 

 

„Ahol összefont karú tölgyek kezébe

A Vár úgy simul a város ölébe, mint

Templom az áldott védő keresztre,

Nyílott bölcsőm virágkehelybe.

.…

Sárvár ölén, ringó álmán

Mint pacsirta ajkán ének

Ott született meg bennem is a lélek.”

(Lovász Adrienn: Sárvár ölén)

Sárvár – Vas vármegye – Nyugat-Dunántúl. Lehet, hogy néha nem így érezzük, de itt van Európa közepe. Nézzünk a térképre, ezer kilométerre vagyunk Rómától, Hamburgtól és Csíkszeredától is.

Hozzánk tartoznak Berzsenyi Dánieltől Weöres Sándorig, Szent Mártontól Mindszenty Józsefig, Dukai Takách Judittól Gazdag Erzsiig rengetegen. Mi a Borostyánkő úton tanultunk járni, a szó fizikai valójában is. A mi útjaink többezer éve kötik össze Európa térségeit a Finn-öböltől Aquileláig. A mi őseink termelték a térség legjobb gyümölcseit Kanizsai Orsikám világhírű gyümölcsöskertjében, amik folyamatosan kerültek a király asztalára is. Ők ápolták, gyógyították az ispotályokban a betegeket. Olyan orvosaink voltak, akik kigyógyították Kanizsai Orsikám méhdaganatát is, s így megszülethetett a kis Nádasdy Ferkó, aki korának legnagyobb hadvezére volt, a törökök is tisztelték, azért hívták Fekete Bégnek. A térségünkbeli vitézekkel visszafoglalta vissza többek közt Esztergomot, Tatát és Visegrádot.

Koruk legműveltebb főurai, politikusai éltek itt, örömmel láttunk minden toll-, ecset- és „lantforgató” embert Tinóditól Gárdonyiig. Az első magyar kormány fele itt született és nőtt fel, itt lett nagybetűs MAGYAR Deák, Széchenyi, Batthyany, Eszterházy.

Eötvös Loránd Ság hegyi méréseiből tett megállapításai alapját adták az Einstein-féle általános relativitáselméletnek, illetve az ingáját használták többek közt a texasi kőolajmezők felfedezésénél is, hisz évtizedekig a nyersanyagkutatók legfontosabb műszere volt.

A Rábán épült az első magyar vízerőmű, ezért Szombathelyen, Sopronban, Ikerváron előbb volt elektromos világítás, mint a Schönbrunnban Bécsben.

Aztán jött Trianonn, s minden Nyugat-magyarországi megyét kettészelt. Onnantól kezdtük azt érezni, hogy a világ közepéről a világ végére kerültünk. Gyerekként nagyanyám rengetegszer mesélt róla, hogy Trianon előtt a dédapám és a dédanyám a pici gyerekeikkel vonatra ültek, s Bécsbe mentek családi fényképet készíttetni. A fénykép még megvan, a rajta levők már sajnos nem olvassák ezeket a sorokat. Nagyanyám 1920-ban az esküvőjére selyemkesztyűért Bécsbe ment, amit akkor Sárváron a háború után nem tudott megvenni. Bécs sokkal közelebb volt Budapestnél és akkor egyszerűbb volt eljutni oda.

1922-ben a Pozsony, Moson, Sopron és Vas vármegyék részeiből megalakuló ausztriai Burgenland tartományban és a Magyarországon maradt területeken élők életszínvonala nem tért el. A különbséget 1945 után halmoztuk fel. Jelenleg az Európai Unióban a szomszédos régiók gazdasági fejlettségének különbségét vizsgálva sajnos Burgenland és a Nyugat-Dunántúli régió eltérése a legnagyobb. Ezt az utóbbi évtizedben kezdtük lefaragni ugyan, de még van teendő.

Nagyon bízom benne, hogy tovább tudjuk zárni az ollót. A bizalomra az ad alapot, hogy nekünk magasabb az átlagos iskolai végzettségünk, mint Burgenlandban. Jóval kevesebb a 20-64 évesek között

a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, s nagyobb a szakképzetteké. Az ország többi régiójához viszonyítva is csak Budapesten és Pest megyében jobb ez az arány a miénknél, tehát alapozhatunk a vasi, zalai, győr-moson-soproni szakértelemre. Továbbá már hosszú évek óta nálunk az egyik legkisebb a munkanélküliségi ráta egész Európában, a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája pedig az egyik legnagyobb. Sőt arról viszonylag keveset beszélünk, hogy a high-tech szférában dolgozók aránya is kimagasló a régiók között mind a nők, mind a férfiak esetében.

Még a 2011-es népszámláláskor is az ország összes járása közül a Sárvári járásban volt a legmagasabb a nők foglalkoztatási rátája, s a férfiak és a nők együttesen is a Mosonmagyaróvári járás utána második legjobbak voltak Sárváron. A lista elején minden helyet a régió járásai foglalták el. Ezek az évek a magyar munkaerőpiac legrosszabb évei voltak. Most mindenhol javult a helyzet, kíváncsian várom, hogy a tavalyi népszámlálás mit fog mutatni. Úgy érzem, most sem kell szégyenkeznünk majd.

Sokszor mondják rólunk, hogy kemény, kitartó, konok emberek vagyunk. Igen, elődeinknek sem volt egyszerű a családjaik megélhetését biztosítani, felnevelni tisztességben és taníttatni a gyerekeiket, ezért megtanultak kemények és kitartók lenni. A példájuk erőt ad, bárhol kell is helytállnunk, s talán tovább tudunk adni majd valamit belőle a gyerekeinknek is.

Gratulálok a West Hungary Projekt indulásához, szülessen nagyon sok érdekes írás és tartsanak rengeteg sikeres rendezvényt alakuljon egy nagyon pezsgő közösség a segítségével! Köszönöm a megtisztelő felkérést, igazán sokat jelent számomra egy kicsit újra hazatérni – akár virtuálisan is.

SZALAI PIROSKA

2023.03.30

A nyugat-magyarországi régió gazdasági helyzetéről, a Balatonról, azon belül is Fonyódról írt vendégkommentárt Erdei Barnabás, Fonyód alpolgármestere.

Magyarország gazdasági lehetőségeit nagymértékben befolyásolja a közép európai régióban elfoglalt földrajzi pozíciója és adottságai. A nyugat magyarországi részt a természet- és földrajzi adottságok, valamint a történelmi és gazdasági folyamatok eredményeként napjainkban sűrű település hálózat jellemzi. A régióban a gazdasági aktivitás mértéke meghaladja az országos értéket, azonban a régió fejlettsége nem egysége, jelentős belső egyenlőtlenségek tapasztalhatók, tipizálhatók a fejlett és fejlettlen kistérségek. A régión belül Győr-Moson Sopron Vármegye kistérségei a legfejlettebbek valamint megfigyelhetően a megyeszékhelyek, nagyvárosok (Győr, Székesfehérvár, Pécs, Veszprém, Zalaegerszeg) környezetei, ezenkívül turisztikai szempontból a Balaton térsége.

Az önkormányzatok bevételeinek nagysága elsődlegesen a gazdaság fejlettségével, azon belül a gazdasági aktivitással és a jövedelmi viszonyokkal áll összefüggésben. Egy-egy nagyvállalat iparűzési adó befizetése, valamint az építményadó mértéke jelentősen hozzájárulhat az önkormányzatok költségvetéséhez. A régió lakosságának foglalkoztatási szintje, az adottságoknak és a relatív hazai viszonylatban fejlett gazdaságnak köszönhetően az országos adatoknál kedvezőbb. A foglalkoztatottságnál megfigyelhető, hogy a legtöbb munkaerő a nagyvárosokban összpontosul és sokan napi szinten ingáznak a munkahelyükre.

A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvízű tava, hazánk egyik legnagyobb természeti kincse és turisztikai látványossága. Vonzerejét többek között fürdőzésre kiválóan alkalmas, kellemes hőmérsékletű is tisztaságú vize, kedvező klimatikus adottsága és a változatos szépségű táj jelenti.

Az elmúlt években látványos beruházások bizonyították, hogy nem csak múltja, hanem jövője is van a Balatonnak. Ennek köszönhetően egyre többen gondolják úgy, hogy nem csak a nyári szezonban, hanem a főszezonon kívül is ellátogatnak a térségbe.

Turisztikai szempontból megkerülhetetlen a termálvíz-kincsre épülő egészségturizmus. A vendégéjszakák száma kiugró értéket mutat Hévíz és Zalakaros térségben, valamint Balatonfüred, Keszthely és Siófok városokban. Fejlesztési potenciál a Balaton déli partján található Fonyódtól mindössze 5 km-re található csisztapusztai termálvíz, mely ásványi anyagokban az ország egyik leggazdagabbja. A fürdő fejlesztésével a teljes fonyódi járás gazdasági, turisztikai növekedése lenne megfigyelhető. A fonyódi járáshoz, melynek székhelye Fonyód, 17 község és 4 város tartozik. A járás népessége mintegy 35 ezer fő, ipar a térségben nem jellemző de több nagy vállalkozás is segíti az itteni települések gazdaság fejlesztését. Ezek legfőképp elektronikai cégek – Fonyton, Datalogic Hungary Kft., GET Kft. -, valamint gasztronómiai vállalkozások és a térségben jelentős még az agrárium is. 

A járás jelentős oktatási központja Somogy Vármegyének, három színvonalas középiskolával valamint a sport területén a Nemzeti Kézilabda Akadémiával.

Fonyódon számos kedvelt és nemzetközileg ismert strand található, valamint itt található a Balaton legnépszerűbb kutyás fürdetőhelye is. Számtalan program, fesztivál, kulturális kikapcsolódás és gasztronómiai lehetőség várja az idelátogatókat valamint a három hektáron elterülő egész évben működő vásár. Túraútvonalak nyújtanak kikapcsolódást az aktív turizmust kedvelőknek a Szaplonczay-sétányról elénk táruló balatoni panoráma pedig mágnesként vonzza az idelátogatókat.

ERDEI BARNABÁS 

2023.03.21 

Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke szombathelyi származású, felkérésünkre írt vendégkommentárt a nyugat-magyarországi régió gazdasági status quo-járól, valamint a kilátásokról.

Az írás lehetőségével megtisztelt halandó számára mindig két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a gazdasági fejlődés, a természeti-történeti környezet és a megóvott művészeti emlékek adta turisztikai lehetőségek távolságtartó, szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó méltatására vállalkozik. A másik szerint vállalja a személyességet, a kötődést, az örömöt, látva, hogy a szűkebb világ, ahonnan elszármazott, mire jutott.

Megpróbálkoztam az előbbivel: a számokban, arányokban is kimutatható teljesítmények számbavételével. Ezek ismertetésével is méltathattam volna a nyugat-magyarországi régió, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye fejlődését. Számomra azonban, aki gyermekkoromat követően, már egyetemi éveimtől mérnökként, majd a közpénzügyek világában dolgozó emberként élek Budapesten, csak az utóbbi, a személyesség lehetősége maradt. Nem lehetek távolságtartó, mert kötődésem változatlan. Büszkeséget és köszönetet érzek, hogy az indítást adó „vasi világban” – a Fábián-Biczó – Radnóti-Kovács – művészcsaládba születve eszmélhettem, tölthettem fiatal éveimet. Így aztán letagadhatatlanul érzelemmel írok, mert elszármazottként szűkebb pátriám, Vas megye és vele a nyugat-magyarországi térség ma is többet je-lent, mint nosztalgiát az egykori, indítást adó otthonhoz, iskolához. Többet, mint fel-töltődést hozó visszatérést a mindig újat nyújtó, gazdagodó pátriához, a nagyszerű természeti és épített környezettel hívogató térséghez.

A régió mai pezsgő életét, nyitottságát látva, önkéntelenül is emlékeimre kell gondolnom. Generációmban még élnek azok az emlékezetből kitörölhetetlen személyes benyomások, amelyek szülőföldem egykori bezártságára, a keleti és nyugati világ mezsgyéjén, a „határszéli” létre, az orosz megszállás terpeszkedő szovjet laktanyáira, a soproni, kőszegi, szentgotthárdi kirándulás engedélyhez kötöttségére, a bennünket, a gyerekeket kísérő határőr-katonák jelenlétére emlékeztetnek. Ahol éltünk, korábbi értékeiben lerombolt, elmaradottságra kárhoztatott gyepű volt. Még a rendszerváltozáshoz vezető években is – amikor a határszél teljes bezártsága oldódásával a térség ipari és mezőgazdasági hagyományaiban rejlő adottságaira, az itt élő emberek képzettségére, szorgalmára építve Nyugat-Magyarországon is lassú és óvatos fejlődés indulhatott meg – még igencsak létezett a vasfüggöny. Nemcsak az elzártságot jelentő valóságában, hanem lelket nyomorítóan, azzal is, ahogy a vonaton a civilruhások továbbra is igazoltatták – úgymond „szűrték” – az ideutazó közönséget, korlátozták, figyelték az itt élők mozgását.

Ebből a történelmi múltját, nyitottságát megtagadtatott, megbénított, tetszhalott világból jutott el a régió oda, hogy ma méltán tekinthető az ország gazdaságilag egyik legfejlettebb térségének. Ahol az igazi változást, a korábban aligha elképzelhető fejlődést a „vasfüggöny” lebontása, a rendszerváltozás hozta meg. A határokon átnyúló emberi és üzleti kapcsolatok – s személyes benyomásként írom – az itt élők bezártság utáni fellélegzése, tehetségének szabad kibontakozása, igyekezete – hoz-ták el az új időket.

A fizikailag és az emberek belső érzelemvilágában is lebontott határok, az utóbbi évtizedekben az uniós tagsággal járó, támogatott, határokon átnyúló gazda-sági együttműködés, a vállalkozói kapcsolatok, a munkavállalás, az együttműködés Szlovénia, Ausztria és Szlovákia kapcsolódó térségeivel hozzájárultak az itt élők életének új minőségéhez. Az utóbbi években kiépült és még tovább épülő nagyszerű gyorsforgalmi úthálózat, a felújított, nagyobb átbocsátó képességű vasúti kapcsolatok együttműködő fejlesztése pedig nemcsak az elérhetőséget, hanem a térség gazdasági-emberi kapcsolatokban meglévő „híd-szerepét” is biztosítják.

Úgy vélem a lokálpatrióta érzésvilág nem jelent helyhez kötöttséget, s legkevésbé sem provincializmust, hanem sokkal inkább a szűkebb pátria eredményei fe-letti büszkeséget, a felülkerekedés reményét a gondokon és a bizakodást a fejlődés töretlenségében. Az itt élők büszkék lehetnek arra, amit elértek. A nemzetgazdaság egyik legfejlettebb, intenzív mezőgazdasági fejlődést felmutató, nagy turisztikai vonzású, jelentős fürdőkultúrát kifejlesztő, az új úticélokat, vonzó életfeltételeket kínáló, s ennek köszönhetően az általános csökkenéssel szemben népességét őrző, iskolázottsági mutatóiban is az országos átlag feletti adottságokkal rendelkező régóját teremtették meg az országnak, ahol évtizede ismeretlen a munkanélküliség.

Az itt élőkben mindig is volt készség az értékőrző alkalmazkodásra, a nehézségekben a lehetőség megtalálására. A töretlen fejlődés kulcsa ma is náluk van. Meggyőződésem, hogy élni tudnak vele.

KOVÁCS ÁRPÁD 

2023.03.21