Fontos az erős mezőgazdaság, de soha nem fog annyi jövedelmet termelni, mint az autóipar
Fontos az erős mezőgazdaság, de soha nem fog annyi jövedelmet termelni, mint az autóipar
Természetesen fejleszteni kell a hazai agráriumot, mert óriási potenciállal rendelkezik, de ettől még tény, az autóipar hozzáadott értéke jóval magasabb – ezzel magyarázták a Világgazdaságnak nyilatkozó szakértők, hogy miért fontos az aktív iparpolitika, és miért nem a mezőgazdaságra vagy az élelmiszeriparra épül a magyar gazdaság. Ráadásul ma jóval magasabbak a fizetések is a járműgyártásban, mint az egykoron húzóágazatnak számító agráriumban.
Az akkumulátorgyárak Magyarországra telepedése jó ideje foglalkoztatja a hazai közvéleményt, főként a vélt környezeti hatások miatt, ugyanakkor olyan véleménnyel is találkozni, amely szerint nem az autóiparra, hanem adottságaink révén sokkal inkább a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra kellene a gazdásunkat építeni. A Világgazdaságnak nyilatkozó szakértők azonban nem feltétlen látják így.
A világgazdaságban azok az országok, amelyek nyers termékek, mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termékek exportjára rendezkedtek be, csak jóval vontatottabb növekedést tudtak elérni, mint azok, akik exportképes feldolgozóipari terméket, félkész, de leginkább készterméket tudtak exportálni
– mondta lapunknak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Hozzátette: a közgazdasági gondolkodás mindig a nagyobb hozzáadott érték, annak bővítési lehetőségei mellett teszi le a voksát. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ugyan van növekedési potenciál, de ha a például a közlekedési eszközök árának időbeli alakulását figyeljük meg, akkor jól látható, hogy a folyamatosan bővülő műszaki tartalmat magasabb és magasabb árak kísérték.
A mezőgazdaságban ráadásul vannak olyan tényezők is, amelyek már a kezdetektől szűkebb keresztmetszetet jelentenek: elaprózott birtokméret, nem minden esetben modern fajtaválaszték és a klímaváltozás miatt folyamatosan változó nagyságú terméshozam. Arról nem is beszélve, hogy a feldolgozottsági fokot növelni tudó termelési folyamatok többségében külföldi szereplők kezében vannak.
Több százezerrel többet lehet keresni a járműgyártás területén
Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője lapunk kérdésére annyiban árnyalta a képet, hogy szerinte a két ágazat közötti kapcsolat nem a vagy, hanem az és szóval írható le, ugyanis mindkettőre szükség van, és mindkettőnek megvan a maga helye a magyar gazdaságban. A két két ágazat hozzáadott értékét tekintve a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adta együttesen a hazai hozzáadott érték 6 százalékát a 2019–2021-es években, a járműgyártásnál ez az arány alacsonyabb, 3-4 százalék.
Az, hogy a foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban együttesen 336 ezer fő volt 2022-ben, míg a járműgyártásban 152 ezer, viszont mutatja a járműgyártás nagyobb hatékonyságát, miután az ágazatban egy foglalkoztatott több hozzáadott értéket állít elő. Ebből következnek a magasabb bérek is:
a legfrissebb májusi adatok szerint míg a mezőgazdaságban a bruttó átlagkereset 443 ezer forint, az élelmiszeriparban 503 ezer forint, addig a járműgyártásban 770 ezer forint volt.
Ebben szerinte szerepet játszhat az is, hogy a mezőgazdaságban nagyobb a szürkefoglalkoztatás szerepe, illetve hogy a három ágazat szerkezete teljesen eltérő: a hatékonyabb és így jellemzően magasabb bért adó nagyvállalatoknál dolgozók aránya a járműgyártásban 85,7 százalék, az élelmiszeriparban 38,7 százalék, míg a mezőgazdaságban 12,0 százalék. „Összességében tehát a járműiparban dolgozók pénztárcája nem örülne, ha a mezőgazdaságban kellene munkát vállalniuk, ugyanakkor a jó minőségű élelmiszer biztosításához, illetve az ebben rejlő gazdasági potenciál kiaknázásához elengedhetetlen az élelmiszeripar és a mezőgazdaság is, azaz mindhárom ágazatnak fejlődnie kell, hiszen hazánk mindkét területen kiváló adottságokkal rendelkezik” – magyarázta a szakember.
A magyar iparosodási és bérstatisztikai adatokat is érdemes szemügyre venni, ugyanis jól kimutatható, hogy ahol az iparosodottság foka magasabb, ott a fizetések is az átlag fölött vannak, ennek köszönhető, hogy Magyarországon jelenleg a három legiparosodottabb vármegye (Győr-Moson-Sopron, Fejér és Komárom-Esztergom) vezeti területi bontásban a fizetési rangsort. Ahogy talán az sem véletlen, hogy
Bács-Kiskun vármegye is jelentősen előrelépett az elmúlt évtizedben a keresetek terén a Mercedesnek és beszállítóinak köszönhetően.
A korábban mezővárosnak számító Kecskemét a legjobb példa arra, hogy az iparosodás milyen hatásokkal van a bérekre, az elmúlt évtizedben a legnagyobb bérnövekedési dinamikát is a vármegyében regisztrálták.
Az egész világ iparosítási lázban ég
A szakértők arra is rámutattak, hogy jól láthatóan az egész világban újraiparosítási verseny zajlik. A tengerentúlon az inflációellenes törvénnyel (IRA) egy komplett támogatási csomagot állítottak össze azzal a céllal, hogy a gyártás teljes vertikumát belföldön tartsák, így például akkor kaphat egy vállalat támogatást, ha az adott termék gyártásának meghatározó része az Egyesült Államokban történik. Ebben a folyamatban egyaránt szerepet játszanak geopolitikai szempontok, mint a Kínáról való leválás igénye, illetve az ellátásbiztonság felértékelődése.
„Korábban évtizedeken keresztül az volt a jellemző, hogy a környezetet terhelő és az alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő ipari termelést olyan országokba szervezték ki, ahol lazábbak voltak a környezetvédelmi szabályok, olcsóbb volt a munkaerő, és alacsonyak voltak a szállítási költségek. A már fejlett országok ezzel párhuzamosan kutatásra, fejlesztésre és például a dizájn vagy a marketing kialakítására rendezkedtek be. Mindez ahhoz vezetett, hogy bizonyos termékekből a már fejlett ország függő helyzetbe került a beszállítójától” – magyarázta Pásztor Szabolcs, aki szerint erre leginkább az új típusú koronavírus-járvány hívta fel a figyelmet, a később megjelenő geopolitikai feszültségek pedig, mint az orosz–ukrán háború, már egyértelmű lépéskényszerbe hozták a döntéshozókat.
A cél jelenleg az, hogy a korábban sérülékenységnek kitett országok legyenek önellátóbbak, legyen önálló ipari termelőbázisuk, és enyhüljön az ipari termékek gyártásának koncentrációja. Szerinte ez még akkor is fontos, ha a jövőben a termelői árak növekedését hozza magával az új iparpolitika, a friendshoring vagy éppen a nearshoring.
„Jól látható, hogy az újra erősödő regionalizációs folyamatokban kimondott cél a függőség csökkentése, ezt pedig állami iparpolitikával, célzott támogatásokkal, protekcionizmussal lehet elsősorban elérni” – tette hozzá.
A zöldátállás sem érhető el modern ipar nélkül
A harmadik szempont, amelyet a döntéshozóknak is mérlegelniük kell, amikor egyes gazdasági ágazatokat előnyben részesítenek, a zöldátállás. A gazdaság és a nagy autógyártók is egyértelműen ebbe az irányba indultak el, legfeljebb ennek végső módja kérdéses, hogy milyen technológiával, hogyan és milyen ütemben történik meg. A Makronóm Intézet szakmai vezetője szerint ez veti fel az igazi kérdést, ezt kell leginkább figyelembe venni a döntéseknél.
A mai állás szerint kellenek akkumulátorok, hiszen az elektromos autózás felé mozdul el a világ
– fogalmazott Regős Gábor, hozzátéve, hogy Magyarország pozícióját a nemzetközi versenyben javíthatja, ha az autóipari termelési lánc minden eleme országhatáron belül megtalálható, és így a geopolitika nem befolyásolja a termelést. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy hány akkumulátorgyár kell, illetve fontos a környezetvédelmi előírások maradéktalan betartása és betartatása – emelte ki a szakember.
2023. július 31.
Forrás: vg.hu
Fotó: Újvári Sándor / MTI